A történelem terhe és az 1960-as évek :: Műhelykonferencia

   2018. március 13. - 2018. március 13.

A múlttal fenntartott társadalmi viszonyt szervező normák háború utáni történetében az 1960-as évek fordulópontnak bizonyult. Az első és második világ országai a “történelem visszatérésének” kihívásával szembesültek, amely során átalakult a világháborús mesternarratíva. E kihívás a háborús bűnök elévülésének problémájában, a háborús bűnperek második hullámában, az ezekre reflektáló műalkotások boomjában, és általában véve a múlttal való társadalmi szembenézés igényének előtérbe kerülésében nyilvánult meg. Nyugaton ekkor kezdődött az a máig ható és intenzitásában egyre jelentősebb folyamat, amely során a holokauszt emlékezete a háborús kontextusból kilépve a múlttal fenntartott társadalmi viszony új normarendjét alapozta meg. A történetiség átalakulására adott “keleti válasz” története még megírásra vár.

Következő műhelykonferenciánk e mindezidáig elhanyagolt terület morális történelméhez kíván hozzájárulni. Arra keressük a választ, hogy a történelem terhének problémája miképpen vetődött fel a magyar társadalomban, és milyen intézményes válaszokat eredményezett. E kérdést a globális, mindenesetre összeurópai kontextusban vetjük fel. Hogyan reagált a Magyar Népköztársaság a nemzetközi fejleményekre? Hogyan viszonyult a “történelem nélküli” népek világpolitikai szubjektummá válásához a gyarmati rendszerek felbomlása révén? Hogyan problematizálódott, fogalmazódott meg a történelem terhe a művészetben vagy a tudományban? Milyen normatív igényekkel léptek fel az egyes szereplők a múlt támasztotta problémákkal összefüggésben? Milyen “emlékezet” konstruálódott, illetve milyen történetiség, időtapasztalat alapozta meg a múltra hivatkozó normatív igényeket?

A műhelykonferencia kérdésfelvetése nem retrospektív: nem arra keresi a választ, mint a vonatkozó kutatások döntő többsége, hogy a rendszerváltás utáni demokráciából visszatekintve mit tiltott az állampárti rendszer; vagy hogy hogyan reprezentálódott a történetileg később kanonizálódott holokauszt-emlékezet. Szándékaink szerint az előadások prospektív szemléletűek lesznek, amennyiben arra helyezik a hangsúlyt, hogy a korábbiakhoz képest milyen megszólalások váltak lehetővé az 1960-as években. Ezzel reményeink szerint feltárható a múlt társadalmi jelentőségének átalakulása, és vizsgálhatóvá válik az a morális ökonómia, amely megszólalásra késztette a múltat újrafogalmazó törekvéseket. E rekonstrukció a jelenkori emlékezeti normarend kritikai olvasatát célozza, a “jelen történelméhez” kíván hozzájárulni.

Korábbi műhelykonferenciánk:
A katasztrófa után. Irodalmi és kulturális élet az 1945 utáni Magyarországon

Idők és erkölcsök! kutatócsoport
(Bódi Lóránt, Kisantal Tamás, Scheibner Tamás, Zombory Máté)

Időpont: 2018. március 13.

Helyszín: T.0.25., MTA HTK (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.)

PROGRAM:

9:20 - 9:30 Köszöntés, bevezető megjegyzések (Zombory Máté)

9:30 - 10:30 1. panel

Takács Ádám: "Másnapos Történelem". A történeti alternatíva gondolatának megjelenése a hazai társadalomtudományokban az 1960-as években

Zombory Máté: A háborús bűnperek “második hulláma”

10:30 - 12:00 2. panel

Richard Esbenshade: A magyar antifasiszta irodalom "ismeretlen nyelve”: holokauszt-memória máshogyan

Véri Dániel: Holokauszt és művészet: Mauthausen, Auschwitz, Budapest (1959–1965)

Jablonczay Tímea: Az emlékezés nehézségei – a trauma női elbeszélései és azok fogadtatása a 60-as években (Szenes Erzsi, Fenákel Judit, Palotai Boris)

13:00 - 14: 30 3. panel

Varga Balázs: Vissza a múltból - A flashback politikái Fábri Zoltán Nappali sötétség című filmjében

Bódi Lóránt: Humor és vészkorszak az 1960-as években

14:30 - 15:00 Konferenciakommentárok, vita
K. Horváth Zsolt
Scheibner Tamás