Helyszín: TK SZI, 1097 Bp., Tóth Kálmán u. 4. B. épület 1.15., 

Időpont: 2020. január 14. , 11:00

Hozzászólók: Neményi Mária (TK SZI), Krémer Balázs (DE HTDI)

Absztrakt

A szegregáció problémája a társadalomtudományokban hagyományosan, “paradigmatikusan” a városszerkezetek kutatásának mára módszertanilag is igen beérett témaköre. A szegregáció szociológiában használatos fogalmának megalkotása a Chicago-i városszociológiai iskola egyik kulcsfigurája, Ernest Burgess nevéhez kapcsolódik. Burgess a Robert Park által felvázolt koncentrikus övezetes sémát fejlesztette tovább azzal a megállapítással, hogy az övezetek gyűrűin belül is elkülöníthetőek sajátos lakóterületek, amelyek mind építészeti-urbanisztikai adottságaikban, mind az ott élők szociológiai összetételében markánsan eltérnek a környezetüktől. Mindez a klasszikus rétegződéselméletek kiegészítése azzal a megfigyeléssel, hogy a társadalmi csoportokhoz és osztályokhoz tartozás a települési térszerkezetekben is megjelenik.

Létezik ugyanakkor a szegregációnak egy másik, alapvetően emberi jogi dimenziója is, amely napjainkban legalább annyira hangsúlyosan van jelen a tudományos közegben, mint a városszociológiai megközelítés. Martin Luther King – és nyomában az emberi jogi mozgalmak számos képviselője – a szegregáció fogalmát a hátrányos megkülönböztetés szinonimájaként használta. Ezek a – Martin Luther King-i értelemben főként – “negatív előjogok”, diszkriminatív bánásmódok olykor képesek tényleges falakat húzni, máskor a fizikai zártságánál enyhébb, szimbolikus határokat emelnek.

Jelen dolgozat alapvető kérdése, hogy a településszociológiai, rétegződéselméleti alapon meghatározott szegregátumok egyben képletes vagy valós falakkal körbekerített gettóként működnek-e. Vajon a kirekesztés hagyományos dimenziói találkoznak-e a szegregációs határokkal, a „kirekesztettség” a földrajzi térben is láthatóvá teszi-e a társadalmi egyenlőtlenségeket. Másképpen fogalmazva annak kiderítésére vállalkoztam, hogy az adott szegregátum az ott élők számára csupán lakóhelyként (otthonként, alvóhelyként) funkcionál vagy az érintettek diszkriminatív módon, mintegy életük egészében is be vannak zárva e területekre.

A kutatás „gyakorlatias kérdése” tehát az, hogy miközben a Magdolna negyeden belül meghatározhatóak azok a bérház- és utcacsoportok, amelyek ingatlanpiaci értékük és társadalmi összetételük alapján elkülönülnek Józsefváros más területeiről, a kerületrész egésze szegregátumnak tekinthető-e. Ha a köznyelvben a Magdolna negyed „szimbolikus gettóként” jelenik meg, akkor az itt élők világa „belülről vagy kívülről zárt térként” írható-e le: az emberek hétköznapi életükben elhagyják-e lakókörnyezetüket vagy kapcsolataik a szegregátum határai közé szűkülnek be, a „kívül lakók” averziókkal viszonyulnak-e a „bent élőkhöz”, kapcsolati és kommunikatív hálózataikból kirekesztik-e a kényszerű szomszédságot.

Annak eldöntésére, hogy a szegregátumok zárt gettók-e, a legadekvátabb eszköznek a hálózatok kutatása tűnik. Ha a kapcsolatrendszerek határai megegyeznek a szegregátum földrajzi határaival, akkor ez megerősíti a településrészekhez kötődő gettóképzeteket is. Amennyiben viszont a kapcsolatok jelentős hányada túlnyúlik a földrajzi határokon, akkor mindez a gettó-jelleget cáfoló tényként értelmezhető. A fizikai mozgások és mobilitások megfigyelése szintén alkalmas lehet a gettó-jelleg érvényesülésének tesztelésére. Amennyiben igazolható, hogy az emberek alapvetően a szegregátum határain belül mozognak (vásárolnak, udvarolnak, házasodnak, keresnek munkát stb.), akkor ez alátámasztja a gettó-jelleg mellett szóló érveket. Abban az esetben viszont, ha a napi mozgások és életesemények túlnyúlnak a földrajzi határokon, akkor a Burgess-i értelemben vett szegregáció ugyan megfelelően írja le a társadalmi jelenséget, ám a gettó-jelleg szegregációs képzetei árnyalandóak.

Bízom benne, hogy a fővárosi roma szegény családok kapcsolati mintázatainak bemutatása közelebb vihet a határok átjárhatóságát érintő kérdések tisztázásához. Erre utal dolgozatom Michael Young és Peter Willmott klasszikusára reflektáló címe: Vajon a család vagy a tágabban értelmezett „nagyháztartási együttműködések”, a rokonság vagy az angolul a környéket és közösséget is magában foglaló szomszédság (neighborhood) jelenti-e az élet kereteit. Disszertációm célkitűzése a fenti felvetések megválaszolása.