A TK SZI Család és Társas Kapcsolatok Kutatási Osztály és a TK  Családtudományi Kutatási Centrum közös, nyilvános rendezvénye

Időpont: 2020. október 13. kedd 10 óra
Helyszín: online a ZOOM-on keresztül. A linket az osztálynak és a centrumnak automatikusan megküldjük az esemény előtt, a további érdeklődők kérjük, jelezzék részvételi szándékukat Paksi Veronikának (paksi.veronika@tk.mta.hu)

Absztrakt

A nemzetközi szakirodalom elsősorban az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban vizsgálta az egyedülálló anyák vélt jóléti érdemességét, ahol az 1990-es évekbeli jóléti reformok kapcsán az állami segítségre érdemtelen egyedülálló anya képe jelent meg a politikai és média diskurzusban. Az előadás ehhez képest (részben összehasonlítva) vizsgálja a kérdést a jelenkori Magyarországon, ahol a kutatás aktualitását a tradicionális családi értékek fontosságát hirdető családpolitika szolgáltatja. A kutatás összeveti a két angolszász ország és Magyarország történeti-intézményi sajátosságait az egyedülálló anyák támogatására vonatkozóan, és eszerint kontextualizálja az egyedülálló anyák jóléti érdemességének kérdését Magyarországon. Vizsgálja továbbá az egyedülálló anyákról a közvéleményben kialakult képet, valamint a társadalom attitűdjeit az egyedülálló anyák jóléti érdemességére vonatkozóan, öt percepció szerint (felelősség, attitűd, reciprocitás, identitás, rászorultság) (van Oorschot 2000).

Míg az angolszász diskurzusok azt a kérdést feszegették, hogy kell-e az államnak az egyedülálló anyákat támogatnia, addig a jelenlegi hazai családpolitikai diskurzusban a kérdés inkább az, hogy érdemelnek-e több támogatást az egyszülős családok, mint a tradicionális családok. A közvéleményt vizsgálva az látható, hogy Magyarországon az állami segítségére érdemes egyedülálló anya képe él a köztudatban, aki nehézségekkel küzd, sokat dolgozik a családja eltartása érdekében, és aki anyagi és érzelmi támogatásra szorul. A vélemények részben megfelelnek viszont a családpolitikai diskurzusnak is, mivel erős a tradicionális családmodell preferálása. Ez a preferencia ugyanakkor nem elég ahhoz, hogy a társadalom állami segítségre érdemtelennek vélje az egyedülálló anyákat, amit magyaráz az egyszülős családok állami támogatásának történeti stabilitása, valamint az egyedülálló anyák kedvező megítélése a többi négy érdemességi percepció alapján (felelősség, attitűd, reciprocitás, rászorultság). A többi percepció közül az egyedülálló anyák vélt rászorultsága magyarázza leginkább az érdemességüket, ami azt is mutatja, hogy a jelenlegi támogatási rendszerhez képest nagyobb fokú társadalmi legitimitást élvezne egy rászorultsági alapon többet nyújtó rendszer.

Kapcsolódó publikáció: 

Boglárka Herke (2020) Investigating the Welfare Deservingness of Single Mothers: Public Image and Deservingness Perceptions in Hungary. East European Politics and Societies: and Cultures. DOI: 10.1177/0888325420937773