Kelemen Eszter: Mit tehet a tudomány a ’post-truth’ korban? A tudomány-politika-társadalom közti párbeszéd három példájának kritikai vizsgálata

2016-ban az Oxford English Dictionary a ’post-truth’ – az igazságon túl – kifejezést választotta az év szavának, arra utalva, hogy az objektív tények háttérbe szorulnak az érzelmek és a személyes hiedelmek mellett a közvélemény (és a közpolitika) formálásában. A tudományos érvek súlyának csökkenése, bár számos okra visszavezethető folyamat (Lewandowsky et al. 2017), felveti a tudomány saját felelősségét is. A ’post-truth’ jelenség körül kialakult vitában megoldásnak sokan a tudás (és a tudomány) demokratizálását, a közvetlen párbeszéd kialakítását látják (Higgins, 2017; Lockie, 2016; Lubchenco, 2017; Sismondo, 2017). A környezeti ügyeket jellemző bizonytalanság, a tudományos konszenzuskeresés kifejezetten kedvez a tények félreértelmezésének és ignorálásának (ld. a klímaváltozás körüli vitákat) (Sismondo, 2017), ezért jó kísérleti terep. Kutatásom célja, hogy tudományfilozófiai és gyakorlati szempontból megvizsgáljam a környezeti kérdésekben kialakult tudomány-politika-társadalom közti intézményesített párbeszédet, mint a ’post-truth’ érából kivezető egy lehetséges utat. Alapfeltevésem, hogy a tudomány-politika-társadalom közti intézményesített párbeszéd mind a tudományos tudás hasznosulását, mind a társadalmi értékválasztások megjelenítését elősegítheti, azonban a tényleges hatások számos tényezőtől függenek.